|
 |
|
|
|
|
SZABOLCSKA MIHÁLY VERSEISzabolcska Mihály (Tiszakürt 1861. szeptember 30. - Budapest 1930. október 31.) református lelkész és költő |
| 2020-02-22 22:30:22 |
|
|
|
 |
|
|
örök nyugalomra.
Bár korának népszerű és elismert művésze volt, mára elfeledte az utókor. Költészetére a keresetlen egyszerűség jellemző (amely nem azonos sem a petőfieskedő, Szabolcska-féle népieskedéssel, sem a parlagiassággal), a vidéki élet apróbb-nagyobb örömeinek megéneklése (akárcsak az antik költők némelyikénél, mint például Horatius); a kordivatot sosem követte |
| 2015-11-18 15:24:33 |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szabolcska Mihály KERTBEN.
Lombhullajtó, őszi alkonyattal,
Teli a kert sárguló avarral.
A kert alján régi, zöld szinében:
Egy fenyőfa pompázik kevélyen!
És a fenyő szól egy almafának:
"Jó almafa, de nagyo |
| 2015-09-30 22:22:29 |
|
|
|
|
|
|
Szabolcska Mihály ŐSZI HANGULAT.
Csodálatos szép őszi délután van.
Magánosan bolyongok a határban.
Szellő se lebben, - a nyárfalevél
Mozog, az is csak magában beszél.
Fejét a fűzfa szomorún lehajtja,
Több már a zöld lombn |
| 2015-09-30 22:19:08 |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szabolcska Mihály ŐSZI TÁJON.
Őszi tájon járok elmerengve,
S gondolok a saját életemre,
Valami nagy, biztató varázs van
E mosolygó őszi elmulásban.
Hajlik a nap csendes alkonyatra,
Az árnyékot messze nyújtogatja... |
| 2015-09-30 22:17:50 |
|
|
|
|
|
|
Szabolcska Mihály SZEPTEMBER.
Meleg még az ég boltozatja,
De már a színét hagyogatja.
A lomb is ritkul, halaványul...
S oda a legszebb dal a fákrul.
A déli nap erőlködik még,
Hogy hátha a réginek hinnék.
Mindegy, - |
| 2015-09-30 22:16:27 |
|
|
|
|
|
|
Szabolcska Mihály DAL AZ IMÁDSÁGRÓL.
Nem az az imádság,
Amit annak hívnak,
Amit az iskolás könyvek
Lapjain tanítnak.
Nem az az imádság,
Amit így neveznek,
Mikor sok-sok ájtatos szót
Olvasóra szednek.
|
| 2015-09-30 22:14:39 |
|
|
|
|
|
|
154 éve született...
Szabolcska Mihály
Szabolcska Mihály (Tiszakürt, 1861. szeptember 30. - Temesvár, 1930. október 31.) református lelkész, költő. Fia, Szabolcska László (1897-1957) irodalomtörténész volt.
Középiskoláit Kec |
| 2015-09-30 21:59:39 |
|
|
|
|
|
|
Szabolcska Mihály
KERTEMBEN
Én kis kicsi fáim,
Csak növekedjetek ti,
Csak lombosodjatok.
A nótás madaraknak,
Ha rátok fészket raknak,
Oltalmas enyhet adjatok!
Legyetek tavaszonként.
Mindig virágosabba |
| 2014-09-30 19:04:54 |
|
|
|
|
|
|
Szabolcska Mihály
HEGYI BESZÉDA szeretet a világ megváltója,
Ez fedi a bűnt, az árvát ez óvja;
Ez ád kenyeret a koldus kezébe,
Az elhagyottnak ez a menedéke.
- Csak egy szentség van a világ felett,
Örökkétig való: a |
| 2014-09-30 19:02:23 |
|
|
|
|
|
|
Szabolcska Mihály
TISZTELD A GYERMEKETTiszteld a gyermeket, ki tudja előre
Melyikből mi válik mi lesz a jövőben?
Hány egyforma gyermek játszott hajdanában
Názáreth mezőin, Názáreth porában.
Tiszteld a gyermeket, ki tud |
| 2014-09-30 19:00:20 |
|
|
|
|
|
|
Szabolcska Mihály ŐSZI HANGULAT.
Csodálatos szép őszi délután van.
Magánosan bolyongok a határban.
Szellő se lebben, - a nyárfalevél
Mozog, az is csak magában beszél.
Fejét a fűzfa szomorún lehajtja,
Több már a zöld lom |
| 2014-09-30 18:55:17 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Szabolcska Mihály, Szabolcska Mihály KERTBEN, Szabolcska Mihály ŐSZI HANGULAT, ŐSZI TÁJON, Szabolcska Mihály HEGYI BESZÉD, TISZTELD GYERMEKET, ŐSZI HANGULAT, SZABOLCSKA MIHÁLY VERSEI, Szabolcska László, Középiskoláit Kec, HEGYI BESZÉD, keresetlen egyszerűség, vidéki élet, antik költők, kordivatot sosem, kert sárguló, kert alján, fenyőfa pompázik, fenyő szól, fűzfa szomorún, zöld lombn, saját életemre, árnyékot messze, színét hagyogatja, réginek hinnék, iskolás könyvek, |
|
|
|
